A St Paul's Cathedral Európa ötödik legnagyobb temploma, mely némileg a római Szt. Péter-székesegyházra emlékeztet. Helyén már évszázadokkal a Wren-féle újjáépítése előtt is katedrális állt.

A középkori székesegyházról II. Károly udvari festője, a cseh Wenceslaus Hollar készített aprólékos rézkarcot. A székesegyháznak a korabeli Európában – a milánói és a sevillai dóm kivételével – nem akadt párja. Ez a székesegyház ugyanakkor a Nagy tűzvész során teljesen megsemmisült.

A székesegyház újjáépítésére Sir Christopher Wren irányítása alatt 1675 és 1710 között került sor. Jelenleg a székesegyház teljes felújítása folyik felépítésének 300. évfordulója alkalmából.

A székesegyház alapja latin kereszt. A Ludgate Hill felőli főbejárata elsősorban hatalmas arányaival, megnyugtató tagoltságával hat ránk. A lépcsősor felett kettesével álló korinthoszi oszlopok tartják a timpanont, melynek domborműve Szt. Pál megtérését ábrázolja – azt a pillanatot, amikor Saulusból Paulus lett.

A székesegyház északi harangtornyában 1878. óta tizenkét harangból álló harangjáték-szerkezet található, míg a déli, toronyórával díszített harangtoronyban az 1882-ben öntött, 360 mázsás „Great Paul” (Nagy Pál) harangzúg.

A székesegyház kupolájának átmérője 31 méter, 11 méterrel kevesebb, mint a Szt. Péter-székesegyházé. A kupola 30 méter magasan húzódó, belső körfolyosója az ún. Suttogó-folyosó (Whispering Gallery), mely arra utal, hogy a kupola alatt a korlát egyik felén elsuttogott szó a túloldalon is tisztán érthető.

530 lépcső vezet fel a 85 méter magasban található Arany Galériára (Golden Gallery), ahonnan lélegzetelállító londoni panoráma tárul elénk.

A székesegyház első orgonáját még 1695-ben a híres angol orgonakészítő mester, „Father Smith” (eredeti, német nevén: Bernhard Schmitz) építette. Rendszeresen játszott rajta Handel is: 1759. április 6-án – 8 nappal halála előtt – még eljátszotta itt a Messiást. A jelenlegi orgona 1870-ben épült, Henry Willis műhelyében, de néhány sípja még a Smith atya orgonájából való.

A déli kórusfolyosó oldalán figyelemre méltó a költő, John Donne fehér márványszobra, mely a székesegyház egyetlen olyan műemléke, amely túlélte az 1666-os Nagy tűzvészt.

A déli kereszthajóból lépcsőn jutunk le az egész épület alatt végighúzódó, és így Európa legnagyobb kriptájába. A kriptában – számos államférfi szarkofágja mellett – megtaláljuk Wellington márványkoporsóját, Nelson fekete márvány szarkofágját, a festő William Turner, a hídépítő John Rennie, vagy a penicillint feltaláló Alexander Fleming sírköveit. A kripta déli oldalhajójában egy sima fekete márványlapon a székesegyház építőjének, Wrennek neve olvasható, fölötte a latin felirattal: „Lector, si monumentum requiris, circumspice”, azaz „Olvasó, ha emlékművét keresed, nézz körül”...