The London Canal Museum megismertet a londoni csatornák, elsősorban a múzeumhoz legközelebb fekvő, „saját” csatornájának, az 1820-ban megnyitott Regent's Canalnaktörténetével, attól az időtől kezdve, amikor még a város ipari-kereskedelmi életében fontos szerepet töltött be, át a pusztulás évein napjainkig, amikor kellemes időtöltésre ad teret.

Megtekinthetjük az 1924-ben készült „Barging Through London” (Áthajókázva Londonon) című filmet is.

A múzeumban megnézhetjük a hajdanán a csatornán közlekedő egyik hajó kabinjának belsejét, láthatjuk milyen szűkös körülmények között éltek a hajósok és családtagjaik egészen az 1960-as évekig. Leülhetünk egy hajós család asztalához, érdekes hangjátékon keresztül hallhatjuk a vacsorázó család beszélgetését, megismerhetjük szokásaikat, az élethű babákon megnézhetjük viseletüket.

Szép gyűjteménye van a múzeumnak olyan különböző tárgyakból, melyet a híres csatornai motívumok, az ún. „rózsák és kastélyok”díszítenek. A  motívum eredetét senki sem ismeri pontosan, csak azt tudjuk, hogy a hajós emberek a XIX. század elejétől alkalmazták a hajókon és más használati tárgyakon.

Mindent megtudhatunk továbbá a hajókat még a XX. század elején is húzó, a csatornák életéhez nélkülözhetetlen lovakról. Megnézhetjük a lovak 1904-1906 között épült, rekonstruált istállóját, láthatjuk az állatorvosok, kovácsok korabeli szerszámait, és az eredeti lószerszámokat.

Érdekes módon bepillantást nyerünk a jég- és fagylaltkészítés történetébe is, aminek az az oka, hogy a múzeumnak helyet adó épület 1862-ben épült Carlo Gatti, a híres fagylaltkészítő számára, mint jégraktár, hogy a Norvégiából érkező jeget innen hajókkal szállítsák szerte a viktoriánus Londonba. Periszkóp segítségével betekinthetünk a hajdani, több, mint 12 méter mély jégaknába, melyben több száz tonna jeget tároltak, sőt egy interaktív képernyő segítségével magának Carlo Gattinak tehetünk fel kérdéseket.

A múzeum mellett található a Battlebridge Öböl, amelyet korábban - a föld tulajdonosa, William Horsfall után - Horsfall Öbölnek is neveztek, és amelyet az 1820-as évek elején alakítottak ki. Valaha pezsgő ipara volt (malommal, lekvárgyárral, rakparttal), ma pedig a nyugalom szigete piciny magán hajókikötőjével, amelyben néhány lakóhajó is horgonyzik.

Általában itt tekinthető meg a múzeum restaurált tolóhajója, a Bantam IV is. A Bantam hajókat 1940 és 1960 között építette a brentfordi E.C. Jones és fiai nevű cég. Különlegességük, hogy nem vontatóhajók, hanem tolóhajók, ami a szállítás energiatakarékosabb módja volt.