A London Bridge helyén két évezred óta híd áll. A jelenlegi hidat II. Erzsébet királynő nyitotta meg 1973. március 17-én. A hídépítők célja az volt, hogy a híd hosszú életű és funkcionális legyen, így szembetűnően kevésbé díszített, mint a többi londoni híd.

Ezen a helyen először még a rómaiak építettek fa, katonai ponton hidat i.sz. 50-ben. I.sz. 55-ben cölöphíd épült itt, melyet a rómaiak barakkjai, és a helybeliek kis kereskedő telepe vett körül, London városának elődje.

Az ősi fa híd számtalanszor elpusztult: I.sz. 60-ban Boudicca királynő, 1014-ben a norvég Olaf király csapatai rombolták le, 1091-ben a híres londoni tornádónak, míg 1136-ban tűzvésznek esett áldozatul.

II. Henrik 1176-es utasítására, Peter de Colechurch irányítása alatt kőhíd tervei készültek. A híd azonban csak 1209-re - Földnélküli János uralkodása idején - készült el, és állt 1831-ig.

A híd - a korabeli „divat”-nak megfelelően - leginkább utcára hasonlított: két végét erős kapuk védték, a hídon néhol 7 emeletes házak, üzletek, sőt egy Becket Tamás meggyilkolt canterbury-i érsek nevét viselő kápolna állt.

A középkori hídnak 20 kis íve volt, déli végén felvonóhíd állt, így a hidat éjszakára „bezárták". A híd gátként is funkcionált, két oldala között két méternyi különbség is lehetett. Két szélső íve alatt vízikerék dolgozott, a déli vízpumpát, az északi malmot működtetett.

A híd déli vége elhíresült, mivel ide tűzték ki a kivégzettek fejét. Az első fej William Wallace-é volt 1305-ben, de őt olyan híres kivégzettek követték mint Sir Thomas More 1535-ben, Thomas Cromwell 1540-ben. Feljegyzések szerint 1598-ban harminc levágott fej „díszítette" a hídfőt... E szörnyű szokásnak 1660-ban II. Károly vetett véget.

Ugyan 1722-re egyértelművé vált, hogy a híd túlzsúfolt, elöregedett és a folyami forgalmat is akadályozta, de a hidat végül csak 1832-ben bontották le. Egyik 650 éves fapilléréből egy ötletes halász széket faragott, mely a mai napig megtalálható a Fishmongers' Hall-ban, azaz a halkereskedők céhének csarnokában.

A régi híd helyén 1824 és 1831 között John Rennie tervei alapján, fiai (John és George Rennie) által befejezve öt ívű, 283 méter hosszú, 15 méter széles kőhíd épült. A hidat 1902 és 1904 között kiszélesítették, de rövidesen kiderült, hogy a híddal komoly problémák vannak: 3 cm-t sűllyed 10 évente. 1924-ben a híd keleti vége már 3-4 hüvelykkel volt alacsonyabban a nyugati végénél.

A jelenlegi híd terveit Mott, Hay és Anderson készítette. A híd a korábbi, „Rennie-híd" helyére épült 1967-1972 között, folyamatosan bontva a régit és építve az újat. 1984-ben egy brit hadihajó, a HMS Jupiter nekiütközött a hídnak súlyosan megrongálva azt.

A híd történetét mutatja be a London Bridge Experience, mely 2008. február 22-én nyílt meg a korábbi Rennie-híd egyik ívében. Várhatóan 2012-ben nyílik meg a London Bridge Museum.